A Thomson Reuters vs. Bloomberg háborúban úgy néz ki, hogy az utóbbi kerekedik felül. A Bloomberg legújabb húzása, hogy piaci részesedésének növelése érdekében ingyenes interface-t biztosít a felhasználóknak, szemben riválisával, amelynek termináljain egy drága kóddal lehet azonosítani az értékpapírokat.  A Bloomberg terminálokról Chan Kim és Renée Mauborgne már 2005-ben úgy írtak business bestseller könyvük egyik fejezetében, mint egy tipikus „Kék óceán” piac teremtéséről. Kék óceánokat nem elég egyszer teremteni, hiszen minden kék piac menthetetlenül bevörösödik egyszer. Sőt, minél vonzóbb piacot sikerült teremteni, annál hamarabb. A sikeres cégeknél inkább a Kék hozzáállás figyelhető meg akkor is, ha azt nem nevezik Kék stratégiának.

Akkoriban a Bloomberg a versenyhelyzetből történő kitörési utak közül (ld. Hat út keret) a harmadikat választotta, amely a vásárlói láncban történt fókuszváltást jelentett. Ez a mostani Kék piacuk teremtése sokkal inkább a trendek helyes felismerésén keresztül (6. út) történik.

A tőzsde szereplői több különböző forrásból szerzik be a döntéseiket befolyásoló adatokat, információkat. Ezen források némelyike külön kódrendszert alakított ki, megnehezítve az adatok összefésülhetőségét (pl. Reuters RIC-k). Csakhogy egy másik trend is megfigyelhető a tőzsdék piacán, ez pedig az, hogy a különböző hatóságok árgus szemekkel figyelik, hogy mely piaci szereplők alkalmaznak vásárlóikat károsító, a szabad versenyt akadályozó, jogtalan eszközöket. A Thomson Reuters adatkódokat ilyen megfontolás alapján, a vásárlók védelmében górcső alá vette az Európai Bizottság.

A Bloomberg pedig, mint egy tipikus jó tanuló, egy gordiuszi vágással olyan adatszolgáltatást ajánl a vásárlóknak, amely könnyen összeilleszthetővé teszi a különböző forrásból szerzett adatokat… ráadásul a szolgáltatás ingyenes!

Hát igen, ez a Kék Óceán termékek jellemzője: nincs ellenük apelláta!!!