Az elmúlt hetekben napvilágot látott az a kormányzati szándék, hogy a 62 év feletti közszolgákat kötelezően nyugdíjazza az állam, s nem engedi a foglalkoztatásukat. Ahogy a hír megjelent, több ágazat is megkongatta a vészharangot, hogy az súlyos zavarokat okozhat, s nem felkészült rá az intézményrendszer, hogy helyettesítse a kieső munkaerőt. Az egyik ilyen terület az egészségügy. De tényleg csak negatív hatása van a korai nyugdíjazásnak, tényleg elkerülhetetlen az összeomlás?

Igyekeztem összegyűjteni az intézkedés hatásait, s a negatív hatások mellett számos pozitív hatást is azonosítottam. Kezdjük a negatív oldallal.

A kötelező nyugdíjazás negatív hatásai az egészségügyben:

• A jelenlévő orvoshiány még inkább jelentkezik a szakellátásban, az eddig is „jóindulattal" teljesített minimumfeltételeket még többen nem tudják teljesíteni, ami csökkenti az ellátás biztonságát.
• Főként vidéken, kisebb városokban az orvoshiány miatt megszűnne egy-egy szakma orvosi háttere, emiatt osztályokat kellene bezárni, akár intézmények fennmaradása is megkérdőjeleződne.
• Drágul az ellátás, ami kettős jelenséget takar. Egyrészt az orvoshiány miatt javul az orvosok alkupozíciója, ami megnöveli a béreket, s ezen keresztül a szolgáltatók kiadásait. Mivel jelenleg is nagyobbrészt hiányt termelnek az ellátók, ez összességében többletkiadást eredményez az államnak. Másrészt nőhet a paraszolvenciára fordítandó összeg. További hatás, hogy az orvosok közreműködőként vállalkozási formában, és nem munkavállalóként vesznek részt az ellátásban, ami összességében csökkentheti az adóbevételeket az egyes költségvetési sorokon.
• Nő az ellátandó esetek száma orvosokra vetítve, ezért egy-egy szakmában nőhet a várólista, másrészt az orvosok nagyobb leterheltsége miatt megnőhet a tévedés, orvosi műhiba kockázata. Ez nem csak az ellátottaknak, de a kórházaknak is nagyobb anyagi terhet jelenthet.
• A szakdolgozók esetében a fővárosban okozhat komoly létszámhiányt a nyugdíjazás, mert a jelenlegi bérek mellett nem elég vonzó az egészségügy. Vidéken többnyire feltölthető a megüresedő álláshelyek száma, azonban itt is szükséges lehet a bérkeret növelése.
• A többletterhelés, a tapasztalt szakorvosi háttér csökkenése tovább erősítheti az elvándorlást, ami a rezidensek körében már így is aggasztó.

A kötelező nyugdíjazás pozitív hatásai az egészségügyben:

• Az ágazatban zajló struktúraváltás számos ponton felpuhult, így – a tervekkel ellentétben – jelentős átszervezések nem valósultak meg a politikai háttéralkuk eredményeként. A nyugdíjazás számos olyan ellátó esetében hozhat kényszerű átszervezést, bezárást, ami az eredeti szándékoknak megfelelhet, s a jelenlegi többletkapacitásokat szűkítheti.
• A nyugdíjazás a műtétes szakmák esetében nem jelenti automatikusan az orvosok háttérbe szorulását, mivel már most is számos intézmény alkalmaz önkéntes segítőket, akik részt vesznek „ingyen" az ellátásban. Ezek az orvosok jellemzően a paraszolvencia miatt javadalmazás nélkül is vállalnak műtéteket.
• Az orvosok egy része még inkább megjelenhet a magán ellátásban is, így némiképpen ez csökkentheti a társadalombiztosításnál megjelenő ellátási igényeket.
• A nyugdíjazott orvosok átléphetnek a háziorvosi ellátásba, illetve a kistérségi járóbeteg központokba, ahol a praxisok esetében már nem él a nyugdíjkorhatár, mivel a praxisok magánúton szerveződnek.
• A fiatal orvosok előrelépési esélyei javulhatnak, több olyan feladatot kaphatnak az ellátásban, amely a szakmai kihíváson túl stabilabb jövedelemi helyzetet is eredményezhet számukra. Az idősebb generáció által védett pacientúra részben felszabadul.

Vannak egymással ellentétes hatások is, mint a tapasztalt orvosok számának csökkenése, ami visszavetheti a képzést, gyakorlati oktatást, illetve a paraszolvencia által érintett területeken javulhat a műtéthez jutás esélye egy fiatalabb orvos esetében. Hogy mely hatások lesznek az erősebbek, hogyan hat ez az ágazatra, azt ma biztosan senki nem tudhatja.