Gondolatok Rolf Dobelli: Die Kunst des klaren Denkens c. könyve alapján

A mindannyiunkban ott munkáló, elhibázott, és gyakran káros gondolati sémákat sorra vevő sorozatunkban a karácsony jegyében most a kölcsönösség elvét vesszük kissé szemügyre.

A világért sem szeretnénk azonban cinikusnak tűnni, így hát lássuk először a jelenség jó oldalát. Az M&C levélben foglalt gondolatokra visszautalva, csak a kölcsönös bizalom légkörében jó igazán létezni. Lehet vegetálni úgy is, hogy az ember minden oldalról támadásra számít, és azt várja, hogy az
általa másoknak dobált „kenyerekre” csupán heves kőzápor lesz a válasz, de hosszú távon a legkevésbé sem vonzó ez a kép. Olyan környezetben lehet megelégedett életet élni, ahol bizton számíthatunk rá, hogy jótetteink helyébe előbb-utóbb jót várhatunk, a születésnapos, akit ma felköszöntöttünk, a mi születésnapunkon szintén ajándékkal kedveskedik majd, és ha ma mi vagyunk a sorosak a lépcsőháztakarításban, jövő héten a szomszéd is ugyanolyan műgonddal mossa majd fel a mi ajtónk előtti folyosószakaszt, mint amilyen alaposan most mi magunk tesszük az ő ajtaja előtt…

Mint az élet legtöbb területén, ebben a kérdésben is érdemes azonban megtalálni a bölcs középutat. Ha egyszer jól tudjuk, hogy az emberek nem szeretnek adósok maradni, igyekezzünk elkerülni, hogy olyan embereket hívjunk magunkhoz vendégségbe, akiknek nem élvezzük a társaságát, mert könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy néhány havonta hol náluk, hol nálunk vesztegetjük értékes időnket számunkra érdektelen beszélgetésekre… Ne sétáljunk bele abba a csapdába, hogy „ingyenes” ajándékokat fogadunk el, amelyeknek aztán többszörösen megfizettetik velünk az árát „önkéntes adomány” és hasonlók formájában.

És sose feledjük, hogy a kölcsönösség elve alapján működik a bosszú is. Csapást ellencsapás követ, aztán hamar előáll a kegyetlen mókuskerék, amelyből alig lehet kikevergőzni.

Kapaszkodjunk a kölcsönösség elvébe az életünket jobbá tevő légkör megteremtésénél, kezeljük óvatosan a helyzetet, ha arra gyanakszunk, hogy ezt az automatizmust kihasználva akarnak lóvá tenni minket, és mielőbb térjünk ki, ha az adok-kapok rossz célok felé vezet.