Az Economist írt nemrégiben a Stanfordi Egyetem kutatásáról, amely indiai textilcégeknek nyújtott management tanácsadásról szólt. A stanfordi tanulmány teljes egészében hozzáférhető, s ebből kiderül, hogy a kísérletben résztvevő indiai nagyvállalatok egyes üzemeit véletlenszerűen sorolták két csoportba. Az első csoport tagjainál 5 hónapig dolgozott egy nagy nemzetközi tanácsadó cég, amely egy hónapot fordított a helyzet elemzésére, majd 4 hónapig intenzíven támogatta a változások megvalósulását . A kontrollcsoportban csak az egyhónapos helyzetfelmérést végezték el, közölték az eredményt, majd távoztak. Az első csoport tagjainál az első évben 17 százalékkal nőtt a termelékenység, ennek következtében évi 300 ezer dollárral javult a nyereségesség, s gyorsabban is növekedtek a többinél. Vagyis egy kis befektetéstől (a tanácsadás díja) hatalmas megtérülés várható!

A kísérlet arra is rámutat, hogy nem érdemes azzal spórolni, hogy csak a helyzetfelmérést végeztetjük el a tanácsadókkal. A változások véghezviteléhez ugyanis nem elég elvileg tisztában lenni azzal, hogy mire lenne szükség, a módszereket tudni kell alkalmazni. Ehhez pedig külső támogatásra, coachingra van szükség.

Az Economist említett cikke arról is írt, hogy az állami tulajdonban lévő cégek világszerte a legrosszabbul vezetettek közé tartoznak. Ez pedig arra hívja fel a figyelmet, felesleges alacsonyabb árakat várni pusztán attól, hogy állami kézbe veszünk, és nonprofit módon üzemeltetünk egy vállalatot. Az állami cégek többsége ugyanis jóval kevésbé hatékony, azaz drágábban működnek, mint a magánkézben lévők, és ezt most már nem csak történelmi tapasztalatainkból, hanem a stanfordi professzoroktól is tudhatjuk.