Váratlanul érte a reálgazdaságot, hogy a január közepéig nagyjából 300HUF/EUR árfolyam a hónap végére gyors vágtában 312 fölé került. Ezt mutatja az is, hogy – mint a Napi Gazdaság január 29-i cikkében banki treasury szakemberek és elemzők megerősítették – az árfolyamkockázatokat fedező ügyletek iránti érdeklődés nem változott érdemben az év elején.

A vállalkozások életében a január hónap inkább az előző év lezárásáról, az újév előkészületéről szól még, így kevésbé figyelnek a makro pénzügyekre. Az exportáló vállalkozások egy része ugyanakkor látva az elmúlt két hetet, számol, és örülhet, hiszen a gyengülő forint jó árbevételt prognosztizál, már ha ez így is marad. Az ő oldalukon lehetséges a HUF/EUR befixálása az elkövetkező néhány hónapra, kérdés, hogy mi ennek az ára. A vállalati tervek aligha számoltak 312 HUF/EUR árfolyamokkal, inkább óvatosan, 300HUF/EUR közeliekkel. (Február 10-én, amikor ez a poszt megjelent, a forint átmeneti erősödés után ismét 310 közelébe került az euróval szemben – a szerk.)

Az importőrök figyelmét is leköti sok minden más, igaz, számukra a beszerzési oldalon sajnos többletköltség következett be, vagy – a fizetési feltételektől függően – hamarosan bekövetkezik a szállítói számlák kifizetésekor, azaz realizált veszteséggé válik. Ami felmentést adhat az idegesebb reakció alól, ugyanaz a jelenség: azaz, év eleje van, még hosszú az év, egyes beszerzések halaszthatók, még ki lehet gazdálkodni ennek hatását.

Az árfolyamkockázati kitettség az export-import hatásokon túlmenően a devizában fennálló egyéb pénzügyi kötelezettségektől – főleg a devizahitelek nagyságától és esedékességétől – is függ, így ezzel is számolnia kell annak, aki devizában adósodott el. Igaz, ha nincs esedékesség, ez nem jár valódi cash-flow kiadással, realizált veszteséggel. A mérleg átértékelése pedig még messze van.

Figyelemre méltó, hogy a feltörekvő piacok devizái közül a magyar forint esett a legnagyobbat január végén, az ország pozitív fizetési mérlege és jelentős devizatartalékai ellenére, igaz, magas adósság/GDP arány mellett. Be kell-e avatkozni? Ha igen, mikor? Mi ennek a kiszámítható hatása? Vagy csak teszteli a piac a jegybankot? A Monetáris Tanács következő ülése február 18-án lesz, a híradások szerint a jegybank „figyeli az eseményeket”. Tehát most mindenki viselje az előnyöket vagy hátrányokat, kinek-kinek helyzete szerint.

De mit is tehetnek a vállalkozások? Ha továbbra sem akarnak belebonyolódni a bankjaikkal összetettebb fedezeti ügyletekbe, érdemes folyamatosan menedzselni az üzleti tervek alapján a deviza kitettségeiket, azaz a deviza és forint bevételek és kiadások nagyságát, időbeli ütemezését, valamint intézkedéseket tenni az árfolyamkockázatok természetes fedezésére, csökkentésére (natural hedging). Azaz, például érdemes a devizabevételek egy részét devizában tartalékolni, hogy gyengülő forint pozíció esetén az import vásárlásra vagy devizahitel-törlesztésre ne kelljen devizát venni. De ugyanígy érdemes áttekinteni, hogy milyen feltételekkel terelhetők át a bevételek és kiadások deviza- vagy devizaalapú elszámolásra, esetleg alternatív megállapodásra (energiaköltség, bérleti díj, eszközbeszerzés, vásárolt szolgáltatások, stb.) További kérdés, hogy vannak-e harmonizációs lehetőségek a bevételek, kiadások időbeli ütemezésének megváltoztatására, és ezzel az árfolyamhatások kivédésére: például a bevételek halasztott realizálására (gyengülő forint tendencia esetén) vagy nagyobb tételű olcsóbb vásárlásra (erős forint esetén). Minden esetben a folyó finanszírozás költségeit és a likviditási helyzetet is mérlegelni kell.

A fenti gondolatmenet és védekező mechanizmus nem kockázatmentes, hiszen a korábban kifejtett makroszintű mozgások bizonytalanságait főképp a napi menedzsmentet végző pénzügyi vezetők vállalják át. Ha nem a bejósolható irányba mozognak a devizák, könnyen kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy ők maguk manőverezik be a cégüket egy veszteséges helyzetbe. Ez pedig nagyobb személyes kockázattal járhat, mint a makrogazdasági mozgások hatásának elszenvedése. Vagyis vállalata válogatja, hogy ki milyen stratégiát tud és akar e téren felvállalni, illetve milyen mozgásteret enged saját vezetőinek.