Illúziók nélkül Vállalatvezetőként mi most életünk legfontosabb döntése, amelyet nem halogathatunk?

Radó István
2018. december 12.

Eltelt egy év, amelyben le kellett számolnunk az illúzióinkkal. Feltéve, hogy már korábban nem tettük ezt meg. Most azonban már tényleg nem tudjuk halogatni a dolgot: szembe kell néznünk a valós helyzettel. Társadalomtudósok meglátásait is felhasználva nézzük meg, honnan, hová jutottunk!

1.       A globalizáció és a technológiai forradalom permanens átalakulást hozott, állandó társadalmi változással. Sokak számára nagy lehetőségekkel, még többek számára félelemmel telve.
Van egy réteg, amelyik profitál a változásokból. Tagjai globális cégeknél dolgoznak, utaznak, jól élnek. Kevesebb előítélettel rendelkeznek, mint a „natívok”, akik helyben maradnak, nem válnak világpolgárrá – de az utóbbiak a nagy többség.
Ők nem csak attól félnek, hogy elveszítik a munkahelyüket, s lecsúsznak, de attól is, hogy miközben a mi fiataljaink elmennek, bejönnek a menekültek. A globalizáció visszafordítását szeretnék. Mint Ken Jowitt, a Berkeley University emeritus professzora rámutat, vannak köztük jobb- és baloldaliak is – ami összeköti őket, az a félelem. Az információs technológia ráadásul segít a félelmek terjedésében, az indulatokból táplálkozó csoportok szerveződésében. Ez ellenállási mozgalmakat indít el.

 

2.       Identitás-vákuum alakul ki. Amiben eddig hittünk, abban már nem tudunk hinni. A társadalomban új törésvonalak formálódnak etnikai, kulturális identitások mentén. Úgynevezett „törzsi alapon” szerveződő csoportok jönnek létre, ellentéteket szítva. Ez már nem is szociológiai, hanem pszichológiai alapon történő tagozódás. Lelki diszpozíció, amelyet a biztonságra való törekvés alakít.
Ahogy Karen Stenner, az amerikai Princeton és Duke University korábbi oktatója, ausztráliai viselkedés-közgazdász írja, a politika  egymással konfliktusban álló személyes hiedelmek és morális értékrendszerek összecsapása. Az autoriterség iránti vágy azzal arányosan erősödik, illetve gyengül, hogy mekkora félelmet élünk meg.

 

3.       Az új típusú forradalom nem hasonlít a 20 század tömegmozgalmaira. A 21. század forradalmának szereplői az egyének és a családok, akiket nem mozgósít egy ideológia jövőbe vetített víziója, hanem a google map, a TV és a nyugati nagyvárosok diaszpóráiban élő honfitársak whatsup és messenger üzenetei. Korunk forradalmárai nem a kormányukat, hanem az országukat akarják le-, illetve felváltani. A permanens forradalom, az állandó társadalmi és technológiai változások korát éljük. Ez egyre többeknek követhetetlen, sőt elviselhetetlen, s fel akarnak lépni ellene – állítja Mark Lilla, a Columbia University professzora. Ők a fent említett „natívok”. Belőlük következik a populista fordulat, amelyben a többség akarata érvényesül. Kollektív félelmeikre lehet építeni, ők terjesztik az intézményekkel szembeni bizalmatlanságot, nekik van szükségük egy erős vezérre. Valakire, aki oszlatni képes a félelmeiket. És a politika kihasználja ezt, stílusát a konfrontációra hegyezi ki. A változások lassítása nekik is érdekük. A „nemzetköziek” és a „natívok” között erősödik a konfliktus.

 

4.       A pénzintézeti kockázatkezelés guruja, Markus Krall szerint az eurótérség bankjai 2020. környékén felélik saját tőkéjüket, mert az Európai Központi Bank zéró kamatpolitikája miatt bekövetkező veszteségeket nem lesznek képes további hatékonyságjavítással ellensúlyozni. A laza monetáris politika meghosszabbította az eurótérséghez tartozó országok zombibankjainak és versenyképtelen vállalatainak túlélését, éveken keresztül elodázta a zombik csődjét, amiért utólag magas árat fizetünk. Krall szerint az eurónak legfeljebb néhány éve van hátra, minden európai nemzet ismét önálló fizetőeszközt fog bevezetni.

 

5.       Ha Krall jóslata az euró megszűnéséről beválik, akkor az EU dezintegrációját aligha lehet feltartóztatni, a Brexithez hasonló történések sorozatossá válnak, a nemzetállamok korlátozni próbálják az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad mozgását. Ebbéli a próbálkozásukban nem járhatnak tartós sikerrel, mert a nemzetközi kereskedelem és a globális technológiák előnyeit ők is  szeretnék élvezni.

 

6.       A technológia átalakítja a vállalatok világát is. Egyre több úgynevezett exponenciális kulcstechnológia kerül felszálló ágba, az egyszeri vállalatvezető nem érti a blokkláncot és a mesterséges intelligenciát, de látja, hogy a jövő lehagyja őt. A teljesítménynövekedés exponenciális begyorsulása a gazdasági környezetet, a kereslet és kínálat mintáját, költségszerkezetét hasonló ütemben alakítja át. Az iparágak között folyó helyettesítési verseny teljes ágazatokat tesz életképtelenné fokozatosan, de gyorsan.

 

7.       A kihívás és a megoldás egyaránt világos: a vállalatoknak az új technológiák felhasználásával meg kell sokszorozniuk alkalmazkodási képességüket, tehát a környezet változásának gyorsulásával lépést kell tartaniuk. Életben maradni pedig egyféleképpen lehet: a komplexitás csökkentésével. Minden vállalatnak meg kell hoznia legfontosabb stratégiai döntését arról, mibe vág bele? Ha nem képes létrehozni egy globális üzleti platformot, akkor lehet egy ellátási lánc szervezője, ha az sem megy, akkor marad a specializáció, a piaci rés és a folyamatos innováció. Ha egyik sem sikerül, akkor a cég áldozatul esik a kreatív rombolásnak .

 

2018. végére elfogytak a globális történetek. Régen sokan hittek a szocializmusban, de csalódtak benne. Mások a kapitalizmusba vetett hitüket veszítették el.

A nagy álom, amely elhiteti velünk, hogy a bürokratikus forrásallokáció jobb a piaci mechanizmusoknál, mint a történelemben mindig, most is kudarcot fog vallani.  Minden próbálkozás arra, hogy valaki más döntse el, mi a jó az embereknek, mindig önkényhez, boltok előtti sorokhoz, leálló ellátási rendszerekhez, éhezéshez és végül agresszióhoz, venezuelai állapotokhoz vezet.

Történet nélkül maradni rémisztő, mert minden elveszíti az értelmét. Ezért az a feladvány, hogy a vállalatvezetők tartsák kordában félelmeiket, adjanak értelmet az általuk irányított ökoszisztémának. Válaszolják meg munkatársaiknak a kérdést, kik vagyunk, mi a dolgunk az életben, milyen képességekre van szükségünk. Hozzanak létre a globális világra nyitott ügyviteli és információs rendszereket, amelyek nem csak real time szolgáltatnak adatokat, hanem képesek gyorsan kapcsolódni az állandóan fejlődő ellátási láncokhoz és platformokhoz, ezzel is megteremtve az általuk vezetett szervezet életképességét. Ez lesz szakmai életünk legfontosabb döntése.

Velünk vagy nélkülünk új színdarab kezdődik. Miért maradnánk ki belőle?