Becsléseink során alighanem a mindnyájan belesétálunk a túlzott magabiztosság csapdájába, és téves eredményre jutunk. Igen, igen, azok is, akik pedig esküsznek rá, hogy kóros önbizalomhiányban szenvednek! Számos kísérletet folytattak, amelyekben például különféle adatokat kellett megbecsülniük a válaszadóknak úgy, hogy egy olyan intervallumot adnak meg, amely szerintük 2%-os hibaaránnyal tartalmazza a helyes megoldást. Azaz ha a kísérletben résztvevőknek Katalin cárnő szeretőinek feltételezett számát kellett megbecsülniük, mondhatták azt, hogy ez egy 20 és 70 közötti szám, de azt is, hogy ez 5 és 2000 közé esik. Ám a válaszadók 40%-a még így is helytelenül becsülte meg az adatot.
Hasonlóan prognóziskészítés során is rendszerint messze túlértékeljük önnön tudásunkat és képességeinket. A túlzott önbizalom effektus veszélye elsősorban abban rejlik, hogy elmossa a különbséget aközött, amit az emberek valóban tudnak, és amit csupán tudni vélnek.
Ráadásul éppen az egyes témák szaktekintélyei azok, akik leginkább túlbecsülik a saját tudásukat. Sokkal inkább hajlamosak erre szakterületükön, mint a laikusok – csak éppen letörhetetlen magabiztosságot sugározva közlik a téves adatot.
Azt azért meg kell hagyni, hogy üzleti élet is sokkal unalmasabban zajlana a túlzott önbizalom effektus nélkül. Hiszen nincs olyan projekt, amely gyorsabban és olcsóbban készülne el, mint az előzetes elképzelések szerint. Ezekben az esetekben a „klasszikus" nagy mellényű önbizalom mellett egy másik hatás is közrejátszik, nevezetesen az, hogy mindazok, akiknek érdekeltségük van a projektben, egyfajta „ösztönzéstől" vezérelve alábecsülik a várható költségeket. Mindegy, milyen szakterületen dolgozik az illető, legyen alvállalkozó, építész vagy szállító, egy emberként, kórusban zengik az optimista számokat, mintegy megerősödve önnön hangjuktól. Figyeljünk a kettő különbségére: a túlzott önbizalom effektus már-már ösztönös, eredendően bele van kódolva mindannyiunkba, és nem függ külső ösztönzéstől, ez utóbbi hatás viszont úgy működik, mintha egy politikus kozmetikázott számokkal szeretne új választókra szert tenni.
Azt gondolnánk, az igazi pesszimisták nem szenvednek az elbizakodottság kórjában – nos, dehogynem, talán csak kisebb mértékben, mint optimista társaik – állítja Rolf Dobelli. Szerinte ha becslésekre és előrejelzésekre kerül a sor, egyszerűen nem létezik olyan, hogy túlzott önbizalomhiány.
Mit tehetünk? Dobelli szerint mindig szkeptikusan kell viszonyulnunk az előrejelzésekhez, még ha szakemberektől származnak is. Ha tervet készítünk, mindig tartsuk szem előtt a pesszimista szcenáriókat. Csak így van rá esélyünk, hogy reálisan ítéljük meg az aktuális, illetve a jövendő helyzetet.