Az IFRS 18 hatása a controllingra és a teljesítménymenedzsmentre

Felix Moisel, Frank Poschadel

2025. május 13.

Cikkek

Share it:

Milyen hatással van az IFRS 18 a controllingra és a teljesítménymenedzsmentre?

Felix Moisel, Frank Poschadel

2025. május 13.

A 2027. január 1-jétől hatályos IFRS 18 bevezetése jelentős változásokat hoz az eredménykimutatás külső pénzügyi beszámolóban történő bemutatásában.

Az egyik legfontosabb változás az új részösszegek bevezetése, mint például a működési eredmény és a finanszírozás és adó előtti eredmény, amelyekről korábban már írtunk.

Ebben a cikkben arra összpontosítunk, hogy ez az új standard a controlling részleg teljesítménymenedzsment célú belső beszámolását is befolyásolhatja-e, és ha igen, akkor hogyan. A legtöbb vállalat ugyanis nem csak a vállalat egészének, hanem az egyes szervezeti egységek irányítására is használja az eredménykimutatásban szereplő részösszegeket.

Ki érintett?

A belső vezetői beszámolók és a pénzügyi kimutatások külső közzétételét illetően a vállalatok jellemzően két fő kategóriába sorolhatók.

Az első kategóriába azok a vállalatok tartoznak, amelyek a belső és külső jelentések szoros vagy teljes összehangolását és integrációját részesítik előnyben. Ezek a szervezetek jellemzően ugyanazokat a KPI-okat és eredménykategóriákat használják mindkét célra. Számításaikhoz külső számviteli standardokat alkalmaznak, és magasan integrált IT-rendszerekre (pl. SAP S/4HANA) támaszkodnak, amelyek biztosítják az „egy igazság” forrását a pénzügyi adatokhoz. Ezt a megközelítést egyre inkább előnyben részesítik a vállalatok az alacsonyabb költségek, a csökkentett egyeztetési feladatok és az üzleti partnerekkel való egyszerűsített kommunikáció miatt.

A második kategóriába azok a vállalatok tartoznak, amelyek szétválasztják a belső jelentéstételt a külső jelentéstételtől. Ezek a szereplők különböző fő KPI-okat és részösszegeket használnak a teljesítménymenedzsmenthez, jellemzően ezeket a mutatószámokat egyedi kiigazításokkal számítják ki (pl. bizonyos főkönyvek bevonásával/kivonásával, egyszeri hatások kizárásával), és gyakran kevésbé integrált informatikai rendszerekkel működnek. Bár ez a megközelítés rugalmasságot biztosít, kevésbé hatékony és a belső, valamint a külső jelentések egyeztetésének bonyolultságához vezethet.

Az IFRS 18 mindkét kategória vállalatait érinti, bár a hatás jellege eltérő.

Az első kategóriába tartozó vállalatok esetében az új standard közvetlenül befolyásolja a belső jelentéstételt. Az előírt részösszegek, mint például a működési eredmény, a meglévő eredményhez kapcsolódó KPI-ok helyébe lépnek. A részösszegek változásai a controlling riportok módosítását is szükségessé tehetik, különösen, ha változások történnek a vállalat üzleti modelljében. Ha az IFRS 18 hatásai jelentősek, ezeknek a vállalatoknak időt és energiát kell fordítaniuk a pénzügyi törzsadatok átalakítására, a folyamatok átszabására és a változások belső és külső kommunikációjára.

A pénzügyi törzsadatok esetében jó példa a főkönyvi struktúra felülvizsgálatának szükségessége, hiszen a jelenleg hatályos standard szerinti pénzügyi eredményben megjelenítendő tranzakciók egy része működési eredményben számolandó el az IFRS 18 szerint. Mivel a gyakorlati példák alapján a pénzügyi beszámolók alapját a főkönyvi kimutatások adják, így a számlák felülvizsgálata elengedhetetlen feladat lesz az IFRS 18 implementációja során.

A főkönyvek felülvizsgálatához szorosan kapcsolódik a vállalatirányítási rendszerben szereplő automatizmusok felülvizsgálata, hiszen a modern rendszerekben a könyvelési tételek jelentős része automatizmusok által állnak elő.

Fontos része a változásnak az érintettek (külső és belső felek) felé történő kommunikáció, hiszen a finanszírozási komponensek működési eredménybe való emelése mind a jelenleg használt mutatószámok definícióját, mind azok értelmezését módosítja.

A második kategóriába tartozó vállalatok esetében a hatás más lesz. Míg a belső vezetői riportok nem igényelnek feltétlenül a standard által előírt kiigazításokat, a külső beszámolóknak meg kell felelniük az új IFRS 18 követelményeinek. Minden nyilvános vállalatnak közzé kell tennie információkat a pénzügyi teljesítményirányítási rendszeréről a negyedéves és éves beszámolója részeként. Ha a teljesítménymenedzsmenthez használt részösszegek jelentősen eltérnek az IFRS 18 által előírtaktól, akkor azokat a vezetés által meghatározott teljesítménymutatóknak (Management-defined Performance Measures, MPM) lehet minősíteni és azokként közzétenni.

Kihívások a teljesítmény és jövedelmezőség mérésére szolgáló KPI-okkal kapcsolatban

Az IFRS 18 bevezetésével azoknak a vállalatoknak, amelyek a teljesítménymenedzsmentben olyan kulcsfontosságú teljesítménymutatókra (KPI-okra) támaszkodnak, mint az EBITDA vagy a korrigált EBITDA, fel kell mérniük, hogy ezek az értékek az új standardban meghatározott, MPM-ek körébe tartoznak-e. Az MPM-eket a pénzügyi kimutatásokhoz fűzött megjegyzésekben kell közzétenni, és a későbbiekben auditáltatni. Emiatt a pénzügyi zárás és beszámolási folyamatok még komplexebbé válnak és további erőforrásokat igényelnek.

Mindazonáltal nem minden, a teljesítménymenedzsmenthez használt konkrét teljesítménymutató tartozik az új standard által meghatározott MPM-ek körébe. Ha egy vállalat a korrigált EBITDA-t kulcsfontosságú teljesítménymutatónak tekinti, és annak kiszámítása során kizárja azokat a bevételi vagy kiadási tételeket, amelyek az IFRS által meghatározott működési eredmény részének tekintendők (pl. a működési tevékenységgel kapcsolatos árfolyamnyereségek/veszteségek), akkor ez a mutató MPM-nek minősül. Ugyanez az elv érvényes, ha egy másik IFRS szerinti részösszegből származó bevételi vagy kiadási tételt beszámítunk. Ha egy olyan KPI, mint például az EBIT, teljes mértékben összhangban van az IFRS 18 szerint kötelező részösszegek egyikével, és nem tartalmaz más IFRS által meghatározott kategóriákba sorolt bevételi vagy kiadási tételeket, akkor nem minősül MPM-nek. Például a bruttó profit és az értékcsökkenés, amortizáció és értékvesztés előtti üzemi eredmény (amit az IFRS 18 előtt általában EBITDA-nak neveztek) az esetek többségében nem minősül MPM-nek, mivel teljes mértékben az IFRS 18 szerint kötelező működési eredmény részösszegében szerepel.

Ezenkívül a részösszegek kiszámítása nem csupán bizonyos típusú bevételek vagy költségek szerepeltetéséről vagy kizárásáról szól, a vállalat üzleti modelljei és az IFRS 18 által meghatározott fő üzleti tevékenységek meghatározása is befolyásolja.

Az üzleti modellekkel és a meghatározott fő üzleti tevékenységekkel kapcsolatos kihívások

Az IFRS 18 szerint a működési tevékenységeket úgy határozzák meg, mint amelyek a gazdálkodó egység elsődleges üzleti tevékenységéből származnak. Egy gyártó vállalat esetében ez jellemzően a termeléssel, értékesítéssel és forgalmazással kapcsolatos bevételeket és ráfordításokat foglalja magában. Az egyéb üzleti modellekből származó non-core tevékenységek, mint például a lízing vagy az ügyfelek számára történő finanszírozás megjelenítése azonban kevésbé egyértelmű.

Ha a lízing- vagy finanszírozási tevékenység úgy tekinthető, mint a vállalat fő üzleti tevékenységének szerves része (pl. finanszírozási lehetőségek nyújtása a vevőknek a termékértékesítés támogatására), akkor működési tevékenységnek minősíthető. Ha ezek a tevékenységek az alaptevékenységhez képest másodlagosak, az IFRS 18 előírhatja, hogy befektetési tevékenységként (pl. lízingeszközökből származó bevétel) vagy finanszírozási tevékenységként (pl. vevőfinanszírozásból származó kamatbevétel) kell besorolni őket.

A teljesítménymenedzsment szempontjából gyakran logikus, hogy az üzlet minden részét - beleértve a kisebb lízing- vagy finanszírozási tevékenységeket is - úgy tekintsük, mint ami hozzájárul a működésieredményhez. Ez a megközelítés biztosítja, hogy a belső riportokban a teljes üzleti tevékenység pénzügyi teljesítménye tükröződjön, átfogó képet nyújtva a nyereségességről.

E kihívások kezeléséhez a vállalatoknak a következőkre lehet szükségük:

Az üzleti modell meghatározásainak újraértékelése: világosan meg kell határozni, hogy mely tevékenységek képezik a fő üzleti tevékenység szerves részét, és meg kell indokolni, hogy az IFRS 18 szerint működési tevékenységnek minősülnek-e.
A vezetés által meghatározott teljesítménymutatók (MPM) használata: ha bizonyos tevékenységek az IFRS 18 szerint nem tartoznak a működési eredményhez, de a belső teljesítménymenedzsment szempontjából kritikusak, a vállalatok a külső riportokban bemutathatják az MPM-eket, az IFRS 18 szerinti részösszegekkel való egyeztetésekkel együtt.

Következtetés

Az IFRS 18 bevezetése jelentős változást jelent a külső pénzügyi riportingban, és hatással lehet a belső teljesítménymenedzsmentre is. Azoknak a vállalatoknak, amelyeknél a riporting folyamatok nagymértékben integráltak, alaposan meg kell fontolniuk, hogyan igazítsák hozzá az irányítási logikájukat az új standardokhoz. Ez magában foglalhatja az üzleti modell definícióinak átértékelését vagy a vezetés által meghatározott teljesítménymutatók (MPM-ek) felhasználását. Mások számára az IFRS 18-ra való áttérés lehetőséget adhat arra, hogy összehangolják a belső teljesítménymenedzsmenthez használt KPI-okat a számviteli standardokkal annak érdekében, hogy csökkentsék a komplexitást és összhangba hozzák a vállalaton belüli és külső kommunikációt.