Zöld controlling

katalin.vrannai@ifua.hu
2015. április 22.

Általános vélemény, hogy a környezetvédelem, a társadalmi felelősségvállalás szempontjait figyelembe véve vezetni egy vállalatot drágább, mint ha egyszerűen csak betartjuk a szabályokat. Ugyanakkor ismerünk példákat, amikor a felelős controlling megtakarítást hozott a vállalatnak. Vajon mindig – vagy legalább majdnem mindig – meg lehet találni a módját annak, hogy a felelős vállalatirányítás együtt járjon a költségcsökkentéssel? Vrannai Katalin interjúja Daniel Ettével, a “Responsible Management Accounting and Controlling” című könyv szerzőjével.

„A fenntarthatóságot be kell építeni az alapfolyamatokba”

Vrannai Katalin interjúja Daniel Ettével, a „Responsible Management Accounting and Controlling” című könyv szerzőjével*

Általános vélemény, hogy a környezetvédelem, a társadalmi felelősségvállalás szempontjait figyelembe véve vezetni egy vállalatot drágább, mint ha egyszerűen csak betartjuk a szabályokat. Ugyanakkor ismerünk példákat, amikor a felelős controlling megtakarítást hozott a vállalatnak. Vajon mindig – vagy legalább majdnem mindig – meg lehet találni a módját annak, hogy a felelős vállalatirányítás együtt járjon a költségcsökkentéssel?

– Nincs fekete-fehér válasz erre a kérdésre. Hadd idézzem Priya Raghubir és kutatótársai megállapítását, mely szerint „36 év, 167 tanulmány valamint a társadalmi felelősségvállalás (CSR) és a pénzügyi teljesítmény kapcsolatáról szóló 16 vizsgálat után arra a kérdésre, hogy a CSR nyereséges-e, a válasz egyértelmű: «attól függ»”. Vállalatirányítási szempontból persze nem lehet figyelmen kívül hagyni a fenntarthatóság pénzügyi oldalát. Ugyanakkor a felelős vállalatirányítás azt jelenti, hogy a fenntarthatóság minden pillérét, vagyis a pénzügyi, a társadalmi és a környezetvédelmi szempontokat egyformán figyelembe vesszük. El kell hagynunk a profitmaximalizálás axiómáját.

Természetesen vannak olyan megoldások, amelyek egyszerre csökkentik a költségeket és segítik a fenntarthatóságot. Ilyen például az energiafogyasztás mérséklése, amellyel rengeteget lehet spórolni, miközben csökken a széndioxid kibocsátás. Az is előfordul, hogy a folyamatainkat fenntarthatósági szempontok alapján megváltoztatjuk, és ettől hatékonyabbá is válnak. Lehetne még sorolni a példákat. Ugyanakkor a fenntarthatóság, a társadalmi felelősség szempontjából elért eredmények nem mindig vezetnek költségcsökkentéshez. Legalábbis közvetlenül nem, de ha az externáliákat – például a vízszennyezést vagy az üvegházhatású gázok kibocsátását – is figyelembe vesszük, akkor egész más a kép.

Ön CSR szakértőként dolgozott egy európai uniós projektben, amely kis- és középvállalatok (kkv) felelős működésével foglalkozott. Melyek az európai kkv-k jellemző problémái ezen a téren?

– Azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok európai kkv szeretné a fenntarthatóság irányába elmozdítani a működését, a folyamatait. Az egyik legfontosabb kérdés számukra az, hogyan tudják beépíteni a fenntarthatósági kérdéseket az alapfolyamataikba. Amíg a fenntarthatóság csak kiegészítés, addig
fennáll a veszélye annak, hogy háttérbe szorul, ha mondjuk épp nem megy olyan jól az üzlet, vagy új vezérigazgató érkezik. Annak érdekében, hogy ezt
elkerüljük, definiálni kell az alapfolyamatokat, és hogy miként kell ezeket megváltoztatni a fenntarthatóság érdekében. Emellett különösen a kkv-k számára gond, hogy nincs elég emberi erőforrás. Hogyan vállalhat valaki plusz felelősséget alkalmazottként – esetleg önálló vállalkozóként – ha már a
teljesítőképessége határán dolgozik? Erre a kérdésre nincs világos válasz. Mégis, egyre több kkv kész nagyobb erőfeszítéseket tenni a fenntartható folyamatok létrehozásáért – esetenként nem fenntartható termékek és szolgáltatások megszüntetésével – több emberi erőforrást és időt felszabadítva.

Ha egy vállalat el szeretne mozdulni a felelős vállalatirányítás felé, hol érdemes elkezdenie? Melyek azok a területek, amelyek a legnagyobb eredményt hozhatják?

– Felelős vállalatirányításnál elengedhetetlen, hogy azonosítsuk a vállalat érintettjeit (stakeholder), és hogy ők mit igényelnek. Ez a gondolkodás távolról sem új a menedzsmentben. Mindazonáltal, szerintem eddig nem alkalmazták következetesen. És hogyan tudhatnánk meg, mit gondol a
beszállítónk vagy a szomszédunk a vállalatunkról, ha nem kérdezzük meg? Második lépésként célszerű kielemeznünk a fő folyamatokat. A „legnagyobb eredmény” kérdését is holisztikus perspektívából kell néznünk. Kinek jelent eredményt, a menedzsmentnek, a részvényeseknek, az alkalmazottaknak,…? Nem könnyű válaszolni. De ha felelős vállalatirányításról beszélünk, fel kell tennünk ezeket a kérdéseket. A könyvemben ismertetek egy 12 lépésből álló Felelős Controlling Roadmap-et, amely megmutatja, a controlling hogyan járulhat hozzá egy vállalat felelős magatartásához, és a fenntarthatósági kérdéseket hogyan lehet beépíteni a vezetői döntésekbe. Ehhez egyrészt szükség van megfelelő eszközökre – érintetti térképek (stakeholder map), KPI-ok, adatplatformok stb.,- másrészt figyelni kell a felelős menedzsment puha tényezőire. Ha megértjük, hogy a felelősségvállalás másfajta gondolkodást igényel, mint a puszta profitmaximalizálás, akkor már megtettük az első lépést.

 

*Daniel Ette energetikai és klímavédelmi szakember egy német középvállalatnál, emellett tanácsadó felelős controlling, felelős vállalatirányítás területen. Tanít a Baden-Württembergi Duális Főiskolán és a Konstanzi Egyetemen. 2012-ben az ő innovációi alapján kapta meg a Hansgrohe GmbH a Zöld Controlling díjat, amelyet a Péter Horváth Stiftung a Nemzetközi Controller Szövetséggel (Internationaler Controller Verein, ICV) közösen ítél oda minden évben.