Boldogságunk – a kutatások szerint – főleg várakozásunktól függ. A rózsaszínre festett jövő csalódást okozhat, az irreális elvárások pedig hatékonyan rombolják boldogságérzetünket.

Nehezen viseljük a pandémiát. Nehezen, mert sok a korlátozás – gondolhatnánk. De valójában nem a korlátozásokat nehéz elviselni, hanem azt, hogy a reményeink sorra füstbe mennek.

Fotó: Andrea Piacquadio / Pexels

Tavasszal fegyelmezetten tartottuk a távolságot, azt remélve, hogy a nyarunk majd olyan lesz, mint máskor. De a nyár nem lett az igazi, s az ősz beköszöntével sem a vidám percek, hanem a fertőzések száma nőtt. Elkezdtük hát várni a karácsonyt, de már tudjuk, hogy ez az ünnep is igencsak visszafogott lesz. Most a vakcina gyors szétosztásában, beadásában és hatásosságában bizakodunk. Ám lehet, hogy ez sem úgy alakul, ahogy szeretnénk.

Ha a várakozások sorra megdőlnek, az csalódáshoz vezet. Aki projektekben dolgozik, az ezt pontosan tudja. Egy vezetői megbeszélésen szerezhetünk magunknak néhány kellemes percet, ha csak a pozitívumokról beszélünk, de a csalódás utána garantált, mert nagyon ritka, hogy valami pont úgy történjen, ahogy azt előtte elképzeltük.

A profi projektmenedzsment iskolákban megtanítják, hogy a túlzott várakozásokat – a megrendelők várakozásait – kezelni kell. S ennek érdekében a jövőbeli történéseket három csoportra kell osztani.

1. Szükségszerű, hogy az adott várakozás bekövetkezzen. Dolgok, amelyeket mindenáron kompromisszum nélkül el kell érnünk. Ilyen azonban nagyon kevés van az életben.
2. Célok, amelyeket nagy valószínűséggel el tudunk érni – feltéve, hogy elég kitartóan dolgozunk.
3. Várakozások, amelyek megvalósulása bizonytalan. Ezek bekövetkeztét nem, vagy csak alig tudjuk befolyásolni, ezért csak valószínűségben gondolkodunk.

Várakozásaink valószínűségét értékeljük, például 1-10-es skálán pontozzuk. Tapasztalt projektvezetők tudják, hogy érdemes 1-2 ponttal csökkenteni a pontszámokat, azt utólag sose bánjuk meg.

A magánéletünkben is úgy kell kordában tartanunk a várakozásainkat, ahogy egy projektmenedzser teszi. El kell döntenünk, hogy az adott reményünk szükségszerűen megvalósul-e, vagy szívós munkával el tudjuk érni, vagy nem tudunk rá hatást gyakorolni. S ha egyik-másik várakozásunk a harmadik kategóriába esik, akkor jobb, ha tudatosan korlátozzuk optimizmusunkat. Különben újabb csalódás ér bennünket, ami újabb mélypontra taszítja a hangulatunkat.

Tönkretehetjük a karácsonyunkat, ha azt várjuk, olyan lesz, mint máskor. És tönkretehetjük az új évünket is, ha biztosra vesszük, hogy hamar lesz vakcina és nyájimmunitás.

De ha felismerjük, hogy a várakozásainkat kordában kell tartani, akkor van esélyünk arra, hogy elégedettek legyünk. Ezt adhatjuk magunknak karácsonyi ajándékba.

A szerző az IFUA Horváth & Partners ügyvezetője