Az, hogy hogyan viselkedünk egy meetingen, befolyásolja a karrierünket. Sokszor előfordul, hogy egyes kollégák csak meetingen látnak bennünket olyan helyzetben, amikor szakmai véleményt mondhatunk egy témáról. Sőt, nagyobb cégeknél előfordulhat, hogy kizárólag itt találkoznak velünk. Ezek között a kollégák között más osztályok, divíziók vezetői is lehetnek. Fontos tehát, hogy jó benyomást keltsünk.
Nagyon eltérő lehet, hogy miben kell fejlődnünk. Van, akinek a viselkedése idegesíti a többieket, másokat meg észre sem vesznek. A következő 12 tippből mindenki kiválaszthatja azokat, amelyeket neki személy szerint érdemes megszívlelnie.
Rendkívül idegesítő, ha valaki olyasmiről beszél, ami nem tartozik a témához. Ha jól felkészültünk, kisebb valószínűséggel fogunk ebbe a hibába esni. Ha pedig alapvetően félünk megszólalni, könnyebb összeszedni a bátorságunkat, ha kívül-belül ismerjük, amiről épp szó van.
Amíg a meeting hivatalos része el nem kezdődik, módunk van pár szót váltani a kollégákkal. Bemutatkozhatunk azoknak, akiket még nem ismerünk. Ha a félénk típusba tartozunk, akkor meg odafordulhatunk egy olyan kollégához, akiben megbízunk, s elmondhatjuk neki a véleményünket a témáról. Így az ő megjegyzéseiből bátorságot meríthetünk, sőt, arra is kapunk esélyt, hogy a megbeszélésen majd megkér bennünket, mondjuk el a többieknek is, amit eddig csak ő hallhatott tőlünk.
Ha komfortosan érezzük magunkat, könnyebben koncentrálunk arra, amire kell. Tehát vegyünk fel olyan ruhát, amelyben jól érezzük magunkat! Válasszunk olyan helyet, ahonnan jól látjuk a kivetítőt! Nézzünk körül, hová fúj hideget a klímaberendezés, és ennek figyelembevételével üljünk le! Állítsuk be rendesen a székünket! Az ülés magasságára különösen ügyeljünk: ha alacsonyak vagyunk, „gyereknek” tűnhetünk a „felnőttek” között, ami metakommunikációs szinten a komolytalanság benyomását kelti.
Ha izgulósak vagyunk, a meeting előtt nyugtassuk meg magunkat azzal, hogy 2 percre bezárkózunk valahová, és hatalmi testtartást veszünk fel: álljunk terpeszbe és tárjuk szét a karunkat. Tudományos kísérletek bizonyítják, hogy ettől nyugodtabbak leszünk és megnő az önbizalmunk.
Lehet, hogy szorongunk, de nem jó, ha ez látszik is rajtunk. Lélegezzünk mélyen, és ha megszólalunk, mély legyen a hangunk – ez magabiztosságot jelez nem csak a munkatársaink, de a magunk számára is. Semmiképp se használjunk bizonytalanságot jelző szófordulatokat, mint például „Buta kérdésnek tűnhet, de…” vagy „Nem biztos, hogy helyes az információm, de…”.
Ne ordítsunk, de legyünk hallhatók a távolabb ülő résztvevők számára is. A halk beszéd bizonytalanságot, hozzá nem értést sugall.
Nem illik félbeszakítani másokat, ezt tehát lehetőleg kerüljük el! Visszatetszést kelt, ha mindig belevágunk mások szavába. De ha mások nem hagynak bennünket megszólalni, akkor mégiscsak ezt kell tennünk. Válasszuk ki azt a pillanatot, amikor a beszélő éppen elhalkul, és jól hallhatóan kezdjünk bele a mondandónkba! Segítség, ha van moderátor, ilyenkor kézfeltartással jelezhetünk neki.
A telefonunkat némítsuk el, állítsuk rezgőre, és tegyük zsebre. Ha fontos hívásunk lenne, amelyet rögtön fogadni akarunk, előbb menjünk ki a szobából!
Ha a megbeszélés alatt e-mailekre válaszolunk vagy másfajta munkát végzünk, a többiek nem azt fogják gondolni rólunk, hogy milyen sok dolgunk van, hanem azt, hogy bennünket nem is érdekel ez az egész.
Csak akkor együnk, ha erre mindenkinek lehetősége nyílik, például pogácsákat tettek ki az asztalra a résztvevők számára. Inni viszont szabad, sőt célszerű is – megkönnyíti a beszédet.
Ne sóhajtozzunk, ne fogjuk a fejünket, jelezve, hogy mennyire elegünk van abból a kollégából, aki éppen beszél. Lehet, hogy az illető idegesítő, de így mi is azok leszünk.
A meeting után kérjük ki azoknak a kollégáknak a véleményét, akikkel jóban vagyunk. Ők milyennek láttak minket? Olyan információt kaphatunk tőlük, amelyet majd a következő alkalommal hasznosítani tudunk.
