A treasury a kamatokat és a valutákat biztosítja/fedezi a vállalaton belül, és ezt a tudást érdemes felhasználni az ipari beszerzésekben is a nyersanyagár-kockázatok menedzseléséhez – állítja a DerTreasurer 2013/4. számában megjelent cikk szerzőpárosa.

A nemzetközi beszerzési- és értékesítési piacokon jelenleg fennálló komplex helyzet komoly kihívások elé állítja a vállalatokat. A feltörekvő országok, mint pl. Kína és Brazília növekvő nyersanyagigénye az egyébként is feszült nyersanyagpiaci helyzetet tovább nehezíti. A termékspecifikus keresleti és kínálati helyzet, a nyersanyagok korlátozott tárolási lehetőségei és a spekulatív befektetők elkötelezettsége miatt a vállalatoknak a jövőben növekvő volatilitású nyersanyag- és energiaárakkal kell számolniuk.

A nyersanyagárak kontrollálatlan le- és felfelé történő mozgása, különböző mértékű ingadozása már most megnehezíti a beszerzési területek számára a megbízható tervezést, továbbá a hatékony költségmenedzsmentre is erősödő nyomást gyakorol.

A nyersanyagok és az energia növekvő árát a vállalatoknak vagy át kell hárítaniuk a vevőkre, vagy ez közvetlenül az operatív eredményt fogja terhelni. Mindkettő ronthatja középtávon a vállalat versenyképességét, mivel a versenytársak bizonyos körülmények között olcsóbban tudják árulni a konkurens termékeket, vagy a vevők a megnövekedett árat már nem akarják megfizetni. Ezért a beszerzésnek a nyersanyagárak változására szcenáriókat kell kidolgoznia, amiből az igazgatóság stratégiai intézkedéseket tud levezetni.  A beszerzés és a logisztika mellett a belső és külső számvitel, illetve a vállalati treasury is érintett a témát illetően. Ezért elengedhetetlen, hogy a vállalat kockázatmenedzsment rendszert alakítson ki a fenyegető árkockázatok átfogó azonosítására és értékelésére.

Treasury-know-how felhasználása

Habár a kockázatmenedzsment a treasury egyik alapvető feladata, a nyersanyagokra vonatkozó stratégiát többnyire a Beszerzési terület valósítja meg. A vállalatok treasury tudásukat a pénzügyi piacokon használják, és csak ritkán vetik be az egyébként megszokott fedezeti módszereket a nyersanyagbeszerzések menedzselésénél (Commodity Management) – lemondva ezzel arról, hogy egy egységes megközelítés szerint tartsák kézben az értéklánc mentén felmerülő összes kompenzálandó kockázatot. Mivel a treasury a valutákért és a kamatokért is felelős, a vállalat számára kínálkozik a lehetőség, hogy ez a központi egység gondoskodjon a nyersanyagok biztosításáról is.

A jelenlegi gazdasági környezet arra enged következtetni, hogy minden nyersanyag-kategóriában az árak növekedésére lehet számítani. Ezen túlmenően érdemes megfigyelni, hogy néhány ipari nyersanyagot már annak termelési költség szintjén, vagy az alatt jegyeznek. A piaci mechanizmusoknak itt középtávon hatniuk kell és tisztító kiigazítást kell maguk után vonniuk.

A nagy nyersanyagkitettségű vállalatoknak ezért tanácsos a jelenlegi alacsony nyersanyagárakat arra használni, hogy felépítsenek egy ezirányú aktív kockázatmenedzsment rendszert, derivatív pénzügyi eszközökkel megtámogatva.

Forrás: DerTreasurer