A termelő vállalatok életük során kivétel nélkül szembesülnek azzal a problémával, hogy a piaci igény meghaladja a kapacitásukat. Jellemzően akkor történik ez, amikor a gazdaság növekedési ciklusba kerül, vagy a cég új terméke sikeresebb a vártnál, esetleg egy-egy komoly műszaki gond miatti leállás következtében a vállalat elmaradást (backlogot) halmozott fel. Ilyen esetekben a kapacitásbővítés a kézenfekvő megoldás, de ennek vannak korlátai.

A bővítés megvalósítása hosszú időbe telik, a dolgozói létszám megemelése sem egyszerű. Továbbá felmerül az a kérdés, hogy mi a megtérülése a beruházásnak, mi lesz a várható kihasználtság, ha a kereslet mégis visszaesik. A beruházás mellett a termeléstervezés a legtöbb esetben alkalmas eszköztárat nyújt arra, hogy az ilyen problémás időszakokban rövid vagy középtávon csökkentse a nem teljesített megrendelésekből fakadó károkat.

Szezonális kapacitáshiány

Első esetben vizsgáljuk meg azt a helyzetet, amikor szezonalitás miatt alakulnak ki kapacitásszűk időszakok. Szezonális ingadozásokat a legegyszerűbben a szezonon kívüli alacsony forgalmú időszakban történő előregyártással lehet fedezni.  Ilyen esetekben a legfontosabb kérdés a kapacitás minél pontosabb modellezése. Ez elsősorban a műveleti lépésekre való lebontást és a pontos átfutási időket foglalja magába. Ezek után az éves naptár pontos elkészítése következik. Ebbe a karbantartásokat, tervezett leállásokat, az ünnepnapokat kell beleírni előre, illetve meg kell tervezni a pontos műszakrendet. Ha mindezt kiegészítjük egy jó előrejelzéssel, akkor láthatóvá vállik, hogy mekkora mennyiséget kell előre legyártani.

Az előrejelzés fontos része a becslés hibája, ami alapján szükséges lehet a tervet növelni. Az előregyártás egy fontos veszélyt hordoz magában: meg kell bizonyosodnunk arról, hogy az elkészített termékek eladhatók lesznek-e. Romlandó termékek esetében a lejárati időt, egyéb esetekben a pontos termékmixet is figyelembe kell venni.

Operatív végrehajtásnál így ki kell választanunk, hogy mely termékeket gyártjuk előre. Javasolt a leggyorsabban forgó terméket vagy termékeket (minél kevesebbet, hogy csökkentsük a projektünk komplexitását) kiválasztani, mert ezek esetében a legvalószínűbb, hogy a szezon végére értékesítjük őket.

Más megközelítés lehet minél több termékből kis mennyiséget előregyártani. Ez esetben a tárolás és az adminisztráció megnövekszik, ugyanakkor csökkent a szezon végén megmaradó készlet várható értéke. Mindezek mellett figyelni kell az előregyártás hatását az átallásokra. Ha az előregyártás túl sok átállást eredményez, elképzelhető, hogy kapacitást veszítünk vele. Ebből a szempontból az egy vagy kevés termék előregyártása a preferált.

Átmeneti problémák

Amennyiben rövid időszakra látunk kapacitáshiányt, a termeléstervezés az átállások csökkentésével tudja segíteni a vállalatot. Ez praktikusan azt jelenti, hogy nagyobb sarzsokat tervez a vállalat számára, így a mérethatékonyság és az átállási kiesések csökkentésével növeli a kibocsájtást. Ezzel a termelés veszít a rugalmasságából és ideiglenesen készlethiányok alakulnak ki. Amennyiben a vállalatnál jelentős idő és kapacitás nyerhető az átállások csökkentésével, érdemes lehet ideiglenesen egy-egy terméken készlethiányt engedni, amíg a termelés utoléri magát. Fontos megvizsgálni, hogy a csökkentett átállásokkal, az új kapacitás magasabb-e, mint a piaci igény, mert ha nem, akkor nem feltétlenül ez a jó megoldás. Összefoglalva, ez olyan esetekben hasznos, amikor a gyártás az új metodika szerint többet tud gyártani, mint a piaci igény, ezzel garantálva, hogy előbb-utóbb utoléri magát.

Az átállási idők jellemzően nagyban függenek a termelési tervtől. Termelő vállalatoknál rendszerint vannak kis és nagy átállások. Komplexebb esetekben nagyon különbözők lehetnek az átállási idők. Mind az első, mind a második esetben szükséges elkészíteni egy átállási mártixot, amely meghatározza, mennyi időt vesz igénybe az átállás egy adott termékről a következőre. Ennek a mátrixnak a segítségével összeállítható úgy a termelési terv, hogy adott sarzs és rendelés esetén minimalizálható legyen az átállási veszteség. Ez esetenként matematikailag komplexebb feladat lehet.

Alacsonyabb sarzsok készítése abban az esetben lehet jó megoldás, ha rövid távon kell kielégíteni a vevői igényeket, és a termelési kapacitás jelen helyzetben is magasabb, mint az igény. Ezzel a vállalat a rugalmasságát növeli, cserébe csökkentve a kapacitást. Így fontos, hogy ez csak olyan helyzetben alkalmazandó, amikor magasabb a kapacitás, mint az igény.

Kvóták és prioritások

Ha már nagy elmaradás alakult ki a termelésben, akkor a legjobb, amit tenni lehet, a vevők kvótázása vagy a vevők priorizálása. A kvótázás estében minden vevőnek a megrendeléseinek vagy termékeinek egy megtervezett százalékát ütemezzük a gyártási tervbe. Ezzel biztosítjuk, hogy minden megrendelő kap valamekkora mennyiséget, ami feltehetően elég a működésére. Ez bizonyos helyzetekben nem alkalmazható. Ilyen például az autóipar, ahol pontos termelési tervek vannak, de más környezetben, például a kiskereskedelmi vevőinknél ez jól működhet.

Ha nem lehetséges a kvóták használata, a legutolsó megoldás a vevők priorizálása. Ezt többféleképpen is meg lehet tenni. Az egyik lehetőség, hogy a legmagasabb marginnal rendelkező termékekre fókuszál a vállalat, biztosítva a legnagyobb profitabilitást. Más eseteben a leggazdaságosabb vevőkre összpontosítva hasonlóan jó eredményt érhetünk el. Ilyen esetekben fontos megvizsgálni, hogy hány átállást kell ütemeznünk, illetve, hogy tudunk-e a vevőknek részmegrendeléseket szállítani. A profitabilitás mellett a veszteség minimalizálás lehet egy másik cél, ez alapján a legnagyobb kötbérrel rendelkező vevőnek szállítunk, vagy annak ahol a legnagyobb az elvándorlás veszélye.

Egyes iparágakban vagy vevői helyzetekben, ahol egy megrendelés nem bontható tételekre, csak a teljes kiszállítás elfogadható, a megfelelő tervezési stratégia a vevőnkénti tervezés. Ez sajnos megnöveli az átállásokat, de biztosítja, hogy nem torlódik fel nagy készlet és sok teljesítetlen megrendelés, hanem sorban szolgáljuk ki a vevőket.

Mikor mi a teendő?

A szerző az IFUA Horváth & Partners vezető tanácsadója