Nem mindegy, hogy nemzetközi adóelkerülés vagy adóoptimalizálás

Nótáros Éva
2014. július 18.

Minden vállalkozás igyekszik eredményét maximalizálni, amit részben a költségek – s így az adójellegű kiadások – csökkentése révén érnek el. Fontos azonban különbséget tennünk az adócsalás és az adórendszer kiskapuit kihasználó adótervezés vagy más néven adóoptimalizálás között.

Az optimalizációs folyamatnak fokozatai vannak, a kérdés mindig az, hogy az adózói jogokat rendeltetésszerűen, a törvényes céloknak megfelelően gyakorolják-e, vagy a gazdasági esemény elsődleges célja az adóelkerülés volt. Az “agresszív adótervezés”-nek is nevezett adóelkerülés az adórendszeri hézagok adta előnyöket, illetve a nemzetközi adórendszerek közötti eltéréseket használja ki az adóterhek mérséklése érdekében, sokszor a törvényi határokat súrolva. Hogy egy adózói magatartást az optimalizációs skálán hova helyezünk, sokszor a szubjektív megítélésünktől függ.

A cél mindig ugyanaz: magasabb profit. Az út azonban más: a rövidebb veszélyesebb, a hosszabb göröngyösebb. Az “agresszív adótervezés” útját választók a be nem fizetett adók és bírságok törlesztése mellett a börtönt is kockáztatják, hírnevük besározódásáról már nem is beszélve. Az óvatos optimalizálók talán holnap is tudnak – laposabb zsebbel – tükörbe nézni.

Az adóhatóságoknak és nemzetközi szervezeteknek ma már számos eszköze van az “agresszív adótervezés” feltárására az automatikus információcserétől a különféle multilaterális megállapodásokig. Az OECD tavaly júliusban 15 pontból álló akcióprogramot hirdetett meg olyan nemzetközi adózási szabályok kialakítására, amelyek megakadályozzák az adó elkerülését. Emiatt a multinacionális vállalatoknak folyamatosan át kell szervezniük a tevékenységüket a különböző országokban, új és új adóstruktúrákat kényszerülnek kidolgozni. Egyelőre az adózók még mindig elöl futnak, a hatóságok pedig utánuk, de a távolság köztük egyre csökken, néha egy-egy „túloptimalizálót” el is kapnak.

A multinacionális cégek kreatív adóelkerülési technikái felvetik a kérdést, hogy ha rendesen fizetnének, az mennyiben csökkentené a lakosságok adóterhelését. Az adóoptimalizációs folyamatok eredményezte bevételkiesések valós társadalmi problémákat generálnak, hiszen a közjavak és közszolgáltatások finanszírozásától veszik el a forrásokat. Ez a kérdés különösen hangsúlyos a fejlett és fejlődő világ erőviszonyainak összevetésekor. A kiterjedt nemzetközi hálózattal rendelkező vállalatok, mint például az adóelkerülési gyakorlataik miatt sokat kritizált Starbucks, Apple vagy Google helyzetelőnyben vannak az „agresszív adótervezés” versenyében. A fejlődő országok rendszerint alulmaradnak az adózással kapcsolatos tőkeáramoltatási harcban.

Az „adóút” választása tehát nem csak gazdasági kérdés, érdemes egy kicsit elmoralizálni rajta.

Forrás: Mindennapi vezetés

Cimkék: , , ,