A controllereknek egyre nagyobb elvárásoknak kell megfelelniük. Ez érthető is, hiszen volatilis üzleti környezetben működő vállalatoknál dolgoznak. Ezek irányítási folyamatait támogatják, teljesítményükről kell elemzéseket készíteniük a felsővezetés számára, hogy azok minél jobb minőségű üzleti döntéseket hozzanak meg. A begyakorolt, ismétlődő beszámolók helyett több jövő- és akcióorientált tartalmat várnak tőlük. Ráadásul az elemzési feladatok mellett a controllerek változásmenedzseri és tanácsadói szerepe is felerősödött.
Forrás: Sikeres Controller felmérés - Horváth
Egy korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy mitől lehet sikeres egy controller, azaz milyen kompetenciák szükségesek ahhoz, hogy a megváltozott üzleti környezetben jól tudjon boldogulni. A magától értetődő szakmai és módszertani kompetenciák mellett megjelent a személyes és szociális kompetenciák fontossága is. A személyes kompetenciák között szerepel a proaktivitás, terhelhetőség, lelkiismeretesség, teljesítményorientáltság.
Ha vállalatvezetőket kérdeznénk, hogy ezek fontos kompetenciák-e, biztosan az a határozott válasz érkezne, hogy igen. Ugyanakkor torokszorító lehet ezt a felsorolást olvasni azoknak, akiktől ezeket a tulajdonságokat elvárják. Hiszen néhány hónapig még „könnyedén” lehet proaktívnak, terhelhetőnek lenni, de évekig? Hogyan lehet ebben a szakmában megőrizni ezeket a kompetenciákat hosszútávon?
A teljesítmény bizonyos szintű hullámzása természetes, a fenti kompetencialista nem azt jelenti, hogy egy controllernek folyamatosan nagyobb terhelést kellene vállalni, vagy minden nap új ötlettel kellene előállnia, de az általános hozzáállásának ezt kell tükröznie. Tehát a veszélyforrást leginkább a kiégés okozza, ami a nagyobb stresszel, felelősséggel járó munkakörök „mumusa”. A kiégés azzal jár, hogy a motiváltság, kezdeményezőkészség, lelkesedés lassan elvész a controllerből. Hogyan előzzük ezt meg? Kinek a felelőssége ezen munkálkodni és miért?
A fent említett kihívásra a válasz egyszerűnek tűnhet: ellenállóbbá, azaz reziliensebbé kell tenni a controllereket. A reziliencia fogalmát az ökológiából kölcsönzi a pszichológia, hivatalos definíciója így szól:
„A reziliencia általános értelemben rugalmas ellenállási képesség, azaz valamely rendszernek – legyen az egy egyén, egy szervezet, egy ökoszisztéma vagy éppen egy anyagfajta – azon reaktív képessége, hogy erőteljes, meg-megújuló, vagy akár sokkszerű külső hatásokhoz sikeresen adaptálódjék.”
A reziliencia a nehéz vagy kihívásokkal teli élettapasztalatokhoz való sikeres alkalmazkodás folyamata és eredménye, különösen a mentális, érzelmi és viselkedési rugalmasság, valamint a külső és belső igényekhez való alkalmazkodás révén. Számos tényező járul hozzá ahhoz, hogy az emberek mennyire alkalmazkodnak a nehézségekhez, ezek közül a legfontosabbak: hogyan viszonyulnak az egyének a világhoz, milyen a közösségi erőforrások elérhetősége és minősége, milyenek az egyén megküzdési stratégiái. A pszichológiai kutatások azt mutatják, hogy a jobb alkalmazkodáshoz (azaz a nagyobb rugalmassághoz) kapcsolódó erőforrások és készségek fejleszthetők és gyakorolhatók. (American Psychological Association: Resilience)
A reziliencia egy összetett képesség, 7 faktorból áll. Ha ezekkel rendelkezünk, akkor jobban meg tudunk küzdeni a betegségekkel, veszteségekkel, túlterhelt időszakokkal, munkahelyi és privát problémákkal.
(Sylvia Kéré Wellensiek (2011): Handbuch Resilienz-Training. 01 Resilienz page 22.)
A reziliencia egy tudatossággal jól fejleszthető kompetencia. Sylvia Kéré Wellensiek: Handbuch Resilienz-Training című könyvében az alábbi 10 módszert, gyakorlatot határozta meg arra, hogy az egyének, illetve egy szervezet tagjai (pl.: controllerek) hogyan tudják a személyes ellenálló képességüket fejleszteni egyénileg vagy coach segítségével.
Nagyon hamar túltelítődünk manapság ingerekkel, információkkal. Muszáj szünetet tartani, kiszellőztetni a fejünket. Jó választás lehet az ingerek „kibeszélése”, természetjárás, mozgás, érzékszervek tudatosítása (megszagolni, megsimítani a környezetünket).
Milyen szerepeket kell viselnünk? Apa/Anya/Gyerek/Beosztott/ stb. Melyik szerepben érezzük magunkat jól, kompetensnek és melyikben nem? Melyik szerepünk ad inkább és melyik vesz el inkább? Mikor, hol marad idő a szerepeink mellett saját magunkra? Azoknak az embereknek, akik sok szerepben vannak, sok figyelmet kell fordítaniuk a töltekezésre (lásd a következő pontot).
Csak akkor tudunk adni, ha van miből. Fel kell ismernünk saját szükségleteinket, miből nyerünk energiát mi magunknak. Hogyan érezzük magunkat jelenleg? Mennyire van feltöltve a saját akkumulátorunk? Mivel lehet az energiaháztartásunkat hosszútávon, tartósan erősíteni, feltöltve tartani?
Élettörténetünk megértéséhez egy biográfiai vonalat érdemes felrajzolni, amely a születésünktől indul, máig tart, és a negatív és pozitív dolgokat jelöljük benne. Fontos áttekinteni, mik voltak életünk mélységei és magasságai annak érdekében, hogy lássuk, milyen tapasztalatokkal rendelkezünk, mi az, amit már „túléltünk”. Ebből merítkezve tudatosíthatjuk, erősíthetjük rezilienciánkat.
Mindannyiunknak vannak olyan belső hangjai, amelyek nagyon mélyről jönnek és észrevétlenül befolyásolják működésünket. „Nem elég jó a teljesítményem, jobbnak kell lennem”; „Nem szabad lebetegednem”; „Csak akkor számíthatok elfogadásra, elismerésre, ha jó vagyok”.
Ezeket az elbizonytalanító gondolatokat tudatosan ellensúlyozni kell magunkat megerősítő mondatokkal: „Kis sikereknek is örülök.” „Ha valami sikerül, akkor megdicsérem saját magamat.” „Figyelek a saját szükségleteimre”.
A saját ellenállóképességünk erősítéséhez határokat kell tartanunk. Ezt a legegyszerűbben a „nemet mondás” példáján lehet világossá tenni. Számos helyzetben meg kell tanulni nemet mondani ahhoz, hogy ne terheljük túl magunkat. A „nemet mondás” nem gyengeség. Ha megvan a bizalom főnök és beosztott között, akkor bátran engedjük meg magunknak a „nemet mondást”.
A saját határaink képviselete mellett mások határainak tiszteletben tartása szintén fontos. Ha én „nemet mondok”, akkor meg kell engednem másnak is a „nemet mondást”.
Fontos, hogy a lefektetett határainkat újra és újra felülvizsgáljuk, és ha szükséges, nyitni tudjunk valaki, valami felé ismét.
A vállalati életben és privát helyzetekben is sokszor találkozunk azzal a kijelentéssel, hogy a „konfliktusokat kerülni kell.” Ez azonban hosszabb távon feszültséghez vezet. A konfliktusokat nem elkerülni kell, hanem aktívan kezelni. Ehhez hasznos gyakorlat, ha a velünk konfliktusban állónak a helyébe lépünk egy szituációs játék során. Megtapasztalhatjuk, hogy mit gondolhat, érezhet a velünk szemben álló fél egy konfliktus során. A feladat segít empátiát gyakorolni a másik iránt. Így könnyebben kezelhetjük a konfliktusokat . Másik hasznos módszer a “Mi köt össze és mi választ el bennünket?” feladat. Ennek során megvizsgálhatjuk, hogy milyen eltérő motivációink, korábbi tapasztalataink vannak, amelyek miatt különböző véleményekre jutunk egy vita során.
Ez a gyakorlat arról szól, hogy mely területekre, témákra van ráhatásunk és melyekre nincs. Sokszor bosszantjuk magunkat olyasmi miatt, amit nem tudunk befolyásolni. Ugyanakkor nem teszünk semmit olyan dolgok megváltoztatásáért, amire van ráhatásunk. A feladat segít világosan látni, hogy mely területek, témák tartoznak az első, illetve második kategóriába. Az erőforrásainkat tudatosan azokra a területekre kell összpontosítani, ahol van ráhatásunk.
A rezilienciát erősíti, ha tudatosítjuk magunkban, hogy nem vagyunk egyedül sem a magán, sem az üzleti életben. Az üzleti életben, ha szorongunk azon, hogy valamihez még nem értünk teljesen, nem látjuk át kellőképpen, akkor érdemes egy olyan „hálózati diagramot” felrajzolni, amelyen megjelenítjük, hogy hány embertől kérhetünk segítséget.
A belső béke, nyugalom megteremtésére számos meditációs gyakorlat létezik. Az egyik ilyen, hogy egy széken ülve elképzeljük, hogy a lábunk a földbe gyökerezik, elképzeljük, ahogy megtart bennünket a talaj és biztonságban vagyunk. A gyakorlatot nyugalmi helyzetben érdemes végezni, akár vezetett meditációs hanganyag segítségével, majd az „éles”, stresszes helyzetekben megpróbálni behívni a képet a korábbi gyakorlásból. A módszer segítségével megőrizhetjük belső nyugalmi állapotunkat a nehéz helyzetekben is, ami erősíti ellenállóképességünket.
A 10 módszert külön-külön is lehet és érdemes alkalmazni. Egyénenként más-más feladatok okozhatnak nagyobb „aha” élményt és indíthatnak el valós változások útján.
Cikkünk következő részében arról olvashatnak majd, hogy a vállalatok mit tehetnek a munkavállalóik rezilienciájának fejlesztéséért, a támogatásukkal hogyan erősödhet a controllerek rezilienciája. Hiszen közös érdek az „ellenállóbb” munkavállaló. Az egyéni motiváció, elköteleződés a fejlődés iránt azonban elengedhetetlen.
A szerző az IFUA Horváth vezető tanácsadója
