A számviteli törvény jövő évi változása hatással lesz azokra a controllerekre is, akik olyan szervezetben dolgoznak, ahol a controlling rendszer a számviteli rendszerre épül.
A folyamatban lévő projektek arányos részét 2020-tól el kell majd számolni – Fotó: Dimitris Vetsikas / Pixabay
A számviteli törvény 2020-tól hatályos változása (lásd Magyar Közlöny, 128. szám) közelíti a magyar számviteli szabályokat a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardokhoz (International Financial Reporting Standards, IFRS). Utóbbiak a számviteli elvek közül az eddigi magyarországi gyakorlatnál erősebben követik a valóság elvét az óvatosság elvénél. Az, hogy a hazai szabályok az óvatosság elvét helyezték előtérbe, sokszor problémát okozott a gazdasági szereplők számára.
A számviteli törvény ugyanis előír 15 követendő elvet, s a részletes szabályrendszernek összhangban kell lennie ezekkel. Előfordul azonban, hogy egy szabály szó szerinti alkalmazása ellentmondásba kerül valamelyik elvvel.
A magyarországi gyakorlatban sokan fontosabbnak tartották az óvatosság elvét, mint a valóság elvét. Ennek megfelelően nem mutattak ki eredményt, amíg azt ezer százalékig nem tekinthették biztosnak. Vagy ha egy eszközt kétféleképpen is lehetett értékelni, akkor a rosszabbat választották. Ez a gyakorlat azonban sokszor szemben állt a valóság elvével. A 2020-tól érvényes szabályozás ezen változtat.
Vegyünk egy építőipari példát! Tegyük fel, elkészült az út, a ház vagy éppen a csatorna, ez szemmel látható, de a műszaki felmérés még nem fejeződött be. Akár hónapokig el lehetett vitatkozni arról, hogy mennyi utómunkára, javításra van szükség. A vitatott tételek a beruházás értékének 1-2-3 százalékát tették csak ki, de amíg nem állíthatták ki a számlát, addig nem lehetett elkönyvelni bevételt.
Így fordulhatott elő, hogy a mérleg fordulónapja előtt átadták az építményt, kifizették az alvállalkozókat, a ráfordításokat, de a bevételből semmit sem lehetett elszámolni ezekkel szemben. Ezeket a tételeket készletbe vették, és csak akkor oldották fel, amikor a következő üzleti évben elszámolták a bevételt, s az összemérés elve alapján ezzel szemben számolták el a költségeket, ráfordításokat. Így a munka eredménye nem akkor csapódott le, amikor megvalósult, hanem csak a következő évben.
A 2020-tól hatályos változás szerint elhatárolással ki kell mutatni az árbevételt abban az évben, amikor nagyrészt teljesült a munka, és az összemérés elve alapján akkor kell kimutatni a bevételt is, amikor a munka realizálódott. Nem kell kiállítani a számlát, az árbevételt más bizonylatok alapján is ki lehet mutatni. Így szinkronba kerül a számviteli kimutatás és a gazdasági folyamat.
A folyamatban lévő projektek arányos részét is el kell majd számolni. Ha például egy építőipari projekt az év végén 40%-os készültségben van, akkor ezt ki kell mutatni. Erre például a teljesítési igazolás vagy a szerződésben lévő ütemezés adhat alapot. Így a projekt eredményessége arányosan lesz látható.
Ez nem csak jobban tükrözi a valóságot a korábbinál, de nemzetközi cégeknél a könyvelést is megkönnyíti. Nem ritkán ugyanis az anyavállalat máshogy számolta el a bevételeket, mint a magyar leány, s kétféle elszámolást kellett készíteni: egyet külföldre, s egy másikat itthonra. Erre januártól kezdve nem lesz szükség.
Hasonló változás történt az idei év elején a támogatások elszámolásával is. Mivel a támogatásokat utólag fizetik ki, a mezőgazdaságban jellemző volt, hogy az egyik évben a termelőnek rengeteg költsége keletkezett, s veszteséget kellett kimutatnia, mert a bevétel – a támogatás – csak a következő évben érkezett meg. Ezt a problémát a számviteli törvény 2019-től hatályos változása orvosolta, lehetővé téve az elhatárolást.
A vállalatok teljesítménye jobban átlátható az új szabályozással, amely a valóság elvéhez közeledett. Ez azonban kockázatokat is rejt magában. Mert mi van, ha egy vállalat a valóság elvére hivatkozva arról a pénzről is azt állítja, hogy be fog jönni, amelyik pedig sosem folyik majd be? S mondjuk egy bank ezt veszi figyelembe a hitelkérelem elbírálásánál?
A már említett építőipari példával élve meg kell majd nézni, hogy a megrendelő miért nem fogadja el a teljesítést. Csak húzni akarja az időt, hogy később kelljen fizetnie? Azon megy a vita, hogy másféle felfüggesztést kértek a csöveknek, s ezeket ki kell javítani, de a szóban forgó munka értéke a teljes bevétel apró töredéke csak? Vagy csak látszatteljesítés van, s nem használható, ami elkészült?
Egyedi mérlegelésre lesz szükség.
A szerző könyvvizsgáló
