Martin Winterkornnak, a károsanyag-kibocsátás mérését manipuláló Volkswagen lemondott vezérigazgatójának a fejlesztés volt a kedvenc területe. Nem valószínű tehát, hogy nem tudott a csalásról, amely egyébként már azelőtt elkezdődött, mielőtt ő került volna a konszern élére.

A pénzügyi terület már kevésbé érdekelte, ebben szabad kezet adott a CFO-nak, Hans Dieter Pötschnek, aki mindezidáig szerencsésnek érezhette magát emiatt. (A botrány kirobbanása miatt kialakult pénzügyi helyzet kezelése valószínűleg már nem olyan örömteli.) Viszonylag kevés ugyanis az olyan CFO, akinek akkora önállóságot adnak, mint neki.

A CFO-kat még ma is leginkább pénzügyi vezetőnek (financial accountant) tekintik, s az év végi zárást meg a likviditás biztosítását várják el tőlük – ezt igazolta a Horváth & Partners pénzügyi vezetők körében végzett felmérése (CFO Panel) is (http://cfo-panel-app.com/en/). Maguk a CFO-k is ebben a szerepben érzik magukat a legjártasabbnak. Ugyanakkor már a feladataik közé számít az átláthatóság biztosítása, a gyors döntések megalapozása, a kockázatok beazonosítása és kezelése, a pénzügyi folyamatok hatékonyságának javítása, a befektetői kapcsolattartás és a szükséges tőke előteremtése is. Ezekben a szerepekben egy kicsit kevésbé fogadják el őket, s ők maguk is inkább ezeken a területeken érzik, hogy fejlődniük kellene.

Hiba lenne azonban, ha a fentiek tudatában elkezdenénk ostorozni a CFO-kat, hogy nem felelnek meg eléggé a kor követelményeinek. Ezek a követelmények ugyanis meglehetősen újak, s még nem is mindenütt várják el teljesítésüket a CFO-tól, illetve nem adnak nekik elegendő mozgásteret. Mondhatnánk, nem minden vezérigazgató Winterkorn.

Az ezredforduló után, a pénzügyi válság kitöréséig a gazdaság, és annak szereplői növekedtek, pénz volt bőven, ebből kellett szerezni a cég terveinek megvalósításához. Ekkor a növekedés feltételeinek megteremtését várták el a CFO területtől, ami a rendszerek – számviteli, reporting, complience, informatikai stb. – egységesítését, az összehasonlíthatóság megteremtését jelentette. Sem tere, sem motivációja nem volt másra a CFO-nak.

A pénzügyi válság aztán egyik pillanatról a másikra szűkössé tette a likviditást. Jócskán megnőttek a kockázatok, s ezeket kezelni kellett. Vigyázni kellett arra, nehogy elillanjon a céggel szembeni bizalom, ami megnövelte a compliance jelentőségét. A korábbinál sokkal több feladatot kapott a CFO terület, s a jelentősége is megnőtt.

Most már tehát van tér is, motiváció is arra, hogy a CFO-k eleget tegyenek a jóval komplexebb szerepkörnek. Nem kell aggódnunk, meg fognak felelni a megnövekedett követelményeknek. Ezt mutatja a CFO Panel is, hiszen a válaszoló pénzügyi vezetők fejlődni akarnak a nem hagyományos szakterületeken. Egyébként is, látott már valaki olyat, hogy helyén marad egy CFO, akivel már vagy tíz éve elégedetlenek?