Amire egyébként minden vállalat úgy vigyáz, mint a szeme fényére, ezentúl meg kell szüntetni. Ez várja el legalábbis számos fogyasztó a tárgyalások során a szállítójától. Ha már minden belső gazdasági tartalékot felhasználtak, de az árnyomás még így sem hagy alább, akkor az értékláncra kell összpontosítani. A fogyasztók az egész ellátási lánc költségstruktúrájába való betekintést várnak el.
A költséginformációk vállalati határokon átívelő cseréjét Open Book Accountingnak nevezik. Az értéklánc egyes szintjein lévő összes költség átláthatósága kell segítsen a megtakarítási lehetőségek megtalálásában. Emellett ez a megközelítés az árdiktálás alternatívájaként fontos gyakorlati jelentőséggel bír. Például a Nissan esetében azoknak a beszállítóknak az aránya, amelyek megosztják az információkat a költségekről, már csaknem 80%.
Jól mutatja a könnyűfém termékeket előállító Honsel példája, hogyan működhet a nyitott könyvek ötlete. A meschedei autóalkatrész beszállító hozzáfér a vevője folyamati- és költséginformációihoz. Ezelőtt ez a vevő a Honseltól szállított motorblokkokra támasztókart hegesztett. A Honsel erre egy jobb ajánlatot tudott neki adni: motorblokk integrált támasztókarokkal. A motorblokkok öntésénél a támasztókarok miatt felmerülői többletköltségek jelentősen alacsonyabbak voltak, mint a korábbi hegesztési költségek a vásárlónál. A mindkét oldalon nyilvánosságra hozott költséginformációk tehát nagyobb közös hatékonysághoz vezettek.
Az Open Book Accouting nem működik önmagától. A költségek átláthatósága önmagában még nem csökkenti a költségeket. Gyakran előfordul, hogy az ügyfél olyan tanácsadó, aki a saját termeléséből szerzett tudását megosztja a partnereivel. A Nissan oktatásokat szervez a közvetlen beszállítóinak. Ezek segítenek a saját vállalaton belüli megtakarítások keresésében, illetve az alvállalkozókkal való eredményesebb tárgyalásokban is. A vásárlók felfogását a következő kijelentés jól mutatja: „Nem a turkálhatunk a profitjukban, de a költségeikben igen.”
De mikor jön létre a költséginformációk cseréje az ellátási lánc partnerei között? A vállalati gyakorlatban az Open Book Accounting tipikus példái figyelhetők meg. Többnyire az egyik oldalon egy gazdaságilag erősen függő szállító osztja meg a költséginformációit egy hosszútávú szerződéses viszony során. A Dortmundi Műszaki Egyetem kutatói pontosan akarták tudni, hogyan működik a költséginformációk megosztása a gyakorlatban, ezért 80 nemzetközi vezetőt kérdeztek meg erről. Kiderült, hogy sok gyakorlati szakembernek komoly fenntartásai vannak a költséginformációk cseréjével szemben. Attól tartanak, hogy az információkat opportunista módon használják fel, vagy hogy a kapott információk manipuláltak. Abban az esetben nyitottabbak rá, ha az üzleti partner is több egyéni információt oszt meg, vagy ha tervbe van véve egy közös projekt.
Ezek a félelmek nem alaptalanok, ahogyan ezt számos példa is bizonyítja. A költség közzétételével a szállító a saját haszonkulcsát is elárulja. Ez növeli sebezhetőségét az ártárgyalások során. Részben a költségadatok a szállító versenytársához is eljutnak. A versenytársak így részletesen belelátnak a vállalat költség-szerkezetébe és innovatív folyamatokat vagy termelési technikákat ismerhetnek fel, mi több: képesek lesznek megbecsülni a vállalat árazási mozgásterét is. Sok vevő kikeresi a szállítók kalkulációi alapján a számára legkedvezőbb pozíciókat. Így egy fiktív optimális költségű, „álom szállítót” állítanak össze. És ezentúl már nem lesznek hajlandóak ennél magasabb árat fizetni.
Az Open Book Accountingnál azonban ideális esetben egy win-win szituációról van szó. A költséginformációk cseréje erősítheti és gyengítheti is az érintett vállalat pozícióját. A beszállító alapvetően nagyobb kockázatnak van kitéve. Jól megmagyarázza ezt egy nagy német autókonszern beszerzési vezetőjének kijelentése: „Kérem, spórolják meg nekünk az arról való vitát, hogy az Önök által kigazdálkodandó előnyöket meg kell osztani – szükségünk van az egészre.” Mindenesetre, ha a szállítók készek a nyilvánosságra hozásra, akkor sokat is nyerhetnek vele, például a rendelési mennyiségek növelése által.
„Kooperációs romantikáról itt biztosan nincsen szó”- mondta Hoffjan professzor. De hogyan osszák meg az információkat a vállalatok úgy, hogy közben ne adjanak ki túl sok bizalmas információt? Erről így vélekedik a Dortmundi Műszaki Egyetem controlling szakembere: „Ez a konfliktus feloldható azzal, hogy helyzettől függően korlátozottan hozzuk nyilvánosságra a költség adatokat.” Honsel példaként említi annak a lehetőségét, hogy csak néhány aggregált adatot adjunk tovább a vásárlóinknak. A folyamat ismerete, ami a vállalat versenyelőnyét jelenti, továbbra is teljesen rejtve marad a vásárló előtt.
Forrás: Controllingportal.de
